Illényi András kép

Életének 84. évében, 2016. május 28.-án elhunyt Dr. Illényi András a fizikai tudomány kandidátusa, az MTA köztestületi tagja, Kempelen Farkas-, Békésy György- és Pro Silentio- díjas fizikus, akusztikus, az MTA Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium Tudományos Igazgatója, majd vezetője és a BME TMIT tudományos főmunkatársa.


Illényi András 1932-ben született Budapesten. 1956-ban diplomázott az ELTE TTK, matematika-fizika szakán. 1953-1956. között gyakornok a Posta Kísérleti Intézetben, 1958-1964. között az Elektroakusztikai Gyárban (később: BEAG) fejlesztőmérnöki beosztásban hangtechnikai fejlesztési feladatokon dolgozott. Közben az MTA Akusztikai Kutató Csoportban külső munkatárs 1955-től 1964-ig. 1964-1967. között MTA-aspiráns a Drezdai Műegyetem prof. Reichardt tanszékén. 1968-1976. között a BEAG-ban, a Huszty Dénes vezette Akusztikai Berendezés Fejlesztési Főosztályon kutatómérnöki, osztályvezetői, majd helyettes főosztályvezetői beosztásban a hangsugárzó-fejlesztést irányította. 1976-1991. között az MTA Természettudományi kutatólaboratóriumaihoz tartozó Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium tudományos igazgató helyettese, 1992-1996. között tudományos igazgatója. Az 1995-ös akadémiai átszervezések után a Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszékhez csatlakozva vezette tovább a Laboratóriumot, ahol az oktatásban is aktív szerepet vállalt.

Tevékenysége az akusztika legszélesebben művelt hazai területének leg¬több ágára kiterjed. Fő érdeklődési köre a hangtér fizikája és a fizikai paramétereinek mérése, észlelése objektív mérőszámokkal meghatározva. Az MTA Békésy György Akusztikai Kutatólaboratóriumban dr. Tarnóczy Tamás munkatársaként, majd 1981-től egészen a 2002. évi nyugdíjazásáig a Kutatólaboratórium vezetőjeként dolgozott. Ekkori munkásságához kapcsolódó, rezgésdiagnosztikával foglalkozó szabadalmai alapján egyszerű kézi műszerek, illetve  hordozható és telepített kivitelű összetett rezgésdiagnosztikai rendszerek jöttek létre. 10 éven át a vezetése alatt működő Laboratórium látta el számos magyar vállalat (Paksi Atomerőmű, Pécsi Hőerőmű, Dunamenti Hőerőmű és Budapesti Hőerőmű) rezgésméréssel kapcsolatos igényeit. A szabványosítás területén is jelentős munkát végzett: az ISO 3740-es nemzetközi szabványcsalád (hangteljesítmény meghatározása hangnyomásmérés alapján) kidolgozásánál más külföldi laboratóriumokkal együtt nemzetközi körvizsgálatban vett részt. Számos  akusztikai tárgyú, illetve stúdiótechnikai szabvány megalkotásánál, jogszabályok szakmai előkészítésénél az általa vezetett Akusztikai Kutatólaboratórium - más hazai laboratóriumokkal együtt - biztosította a szakmai, tudományos hátteret.

Kutatási területe: a hang objektív és érzeti jellemzői, holofónia, mérnöki pszichoakusztika, továbbá az akusztika gyakorlati alkalmazásai, ezen belül a csecsemősírás akusztikai információinak elemzése. Négy könyvrészlet és 116 publikáció, összesen 59 országban elfogadott 8 szabadalom szerzője, ill. társszerzője. Több mint 330 akusztikai konstrukció, illetve tervdokumentáció kidolgozásában vett részt.

Az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI) tagja 1957-től. Az Akusztikai szakosztály vezetőségének közel 50 évig, a Zaj- és regéscsökkentési szakosztály vezetőségének pedig 30 évig volt tagja. Az egyesület Tudományos bizottságának elnöke 1996-2006. között. Közel tíz évig betöltötte a Békésy György Díjbizottság elnöki tisztségét is.

Az elmúlt 40 évben az OPAKFI minden akusztikai szakmai rendezvé¬nye, valamint több zaj- és rezgésvédelmi szakmai konferenciája rendezésében vállalt fontos szerepet. Az 1997 augusztusában 700 fő résztvevővel rendezett INTER-NOISE'97 Kongresszus szervező bizott-ságának elnöke. Aktív vezetőségi tagja volt még az ICA 1971., az ACTIVE 1997., a FORUM ACUSTICUM 2005. nemzetközi kongresszusoknak. 1965-1995. között a Kép- és Hangtechnika akusztikai szerkesztője volt, 1964-től az Akusztikai Szemle szerkesztője, 1996-tól 2001-ig főszerkesztője. Munkássága elismeréséül elnyerte a Békésy György - díj aranyfokozatát 2008-ban. Fizikai tudomány kandidátusa (1980.), PhD 1996. (BME), Kiváló Feltaláló (1974., 1975., 1977.), Békésy György - díj (1983.), Pro Silentio - díj (1990.), Kempelen Farkas - díj (1995.), MTESZ - díj (1997.).

1969-től az MTA Akusztikai Komplex Bizottság tagja, 1981-1994. között alelnöke, 1994-1997. között és 2002-ben elnöke.  Az Amerikai Akusztikai Társaság (ASA) tagja 1997-től, a Német Akusztikai. Társaság (DAD) tagja 1992-től, az Audio Engineering Society (AES) tagja 1988-től, a Nemzetközi Zajvédő Mérnöki Egyesület (International- Institution of Noise Control Engineering, I-INCE) igazgatósági tagja 1997-től 6 évig (a Konferencia szervezésében végze

tt munkája elismeréseként). 1998-2004. között a Mérnöki Kamara tagja (SZÉS -4-b akusztika, szaktervező). A MSZT Zaj Műszaki Bizottság elnöke. A fiatal mérnökök elismerésére 2001-ben létrehozott Huszty Dénes Alapítvány kuratóriumi tagja, 2012-ig a kuratórium elnöke.

Főbb művei: Sound radiátor (US Pat. 3.648.801); Holophonics, a spread out of the basic ideas
on Holography into Audio-acoustics (in Holography ed. P. Greguss, T.H. Jeong, SPIE Vol. IS 8, Washington 1990); Mérnöki pszichoakusztika, BME jegyzet 2002. (CD). Akusztikai információk kezelése, BME jegyzet 2006.

Az OPAKFI teljes tagsága fájó szívvel búcsúzik tőle, a kiváló kollégától, kutatótól, a köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő, példamutató életet élő embertől.

Nyugodjék békében!

 

Az Egyesület Vezetősége